Ez a cikk azt vizsgálja, mi teszi az It’ll All Work Out in Boomland albumot több mint fél évszázaddal megjelenése után is a korai progresszív rock egyik legizgalmasabb, újra és újra felfedezésre érdemes alkotásává.

John Paul cikke November 9, 2020, Spectrum Culture 

Steve Peacock, Sounds magazin, 1972, Február 12.

1972-ben a King Crimson a siker csúcsán állt, mégis a feloszlás szélére sodródott. Robert Fripp egy őszinte interjúban arról beszélt, hogy a zenekaron belüli alkotói különbségek olyan mélyre jutottak, hogy komolyan felmerült: az amerikai turné után talán örökre megszűnik a King Crimson. Fripp számára ugyanis a név nem pusztán egy zenekart jelentett, hanem egy sajátos művészi szemléletet – és ha ez elveszik, a névnek sincs többé jelentősége.

Az alábbi, Steve Peacocknak adott interjú ritka bepillantást enged Fripp gondolkodásába: szó esik a zenekari demokrácia határairól, a kreatív feszültségekről, a kiégésről, valamint arról is, milyen jövőt képzelt el magának, ha valóban lezárul a King Crimson története. Ma, több mint fél évszázad távlatából visszatekintve különösen izgalmas olvasni ezeket a gondolatokat, hiszen mi már tudjuk, hogy a zenekar története még korántsem ért véget – de akkor ezt senki sem sejthette. ~ Topsy

Ján Kovář cikke, ismeretlen forrás

Ebben a blogcikkben a Collegium Musicum együttesről szóló, feltehetően 1970-71-ből származó, korai szlovák nyelvű beszámoló fordítását mutatom be. A dokumentum értékes betekintést nyújt az együttes kezdeti időszakába és korabeli fogadtatásába.

Mike Barnes (Prog magazin), 2015. április 17.

1974-et írtunk, a konceptalbumok fénykorát, amikor a Camel együttesnek az az ötlete támadt, hogy Paul Gallico háborús szerelmi történetét zenébe öntse.